Így étkezem inzulinrezisztensként a négy falon kívül

Biztosan sokan ismeritek Lupui Izát, a 160 gramm blog íróját. 2014-ben diagnoztizáltak nála inzulinrezisztenciát. Ennek hatására Iza teljes életmódváltásba kezdett és szerencsére blogolásba is, hiszen így finom receptjeivel és tanácsaival támogatást tud nyújtani sorstársainak. Számunkra a legfontosabb dolog a minőség mellett az egészség, büszkeséggel tölt el bennünket hogy olyan kínálatot tudunk nektek biztosítani, amelyből bátran válogathattok akár inzulinrezisztencia esetén is.
Iza most a padthai blog vendégírójaként mesél nektek arról, hogy Ő mit szokott enni amikor kimozdul otthonról – és szerencsére betér hozzánk is! 😉

A címből már sokan gondolhatják miről fog szólni az írás, így remélem, segítséggel tudok szolgálni mindazoknak, akik hasonló problémával küzdenek, de azoknak is, akik csak szeretnének bizonyos dolgokat elkerülni, mint a cukrot, tejet és a glutént. Ételérzékenység miatt nem eszem tejtermékeket és gluténtartalmú ételeket, az inzulinrezisztenciám miatt kerülöm a cukrot, valamint 3-4 óránként eszem, illetve figyelembe kell vennem azt is, hogy az elfogyasztott ételek milyen hatást gyakorolnak a vércukorszintemre. Otthon berendezkedtem erre az életmódra, a munkahelyemen is meg tudom oldani az étkezést, de amikor nem a 4 fal között töltöm az időmet, jól meg kell gondolnom, mikor, hol és mit eszem.

A legtöbb vendéglátóhelyen a gluténmentes köretválaszték kimerül a fehér rizsben, burgonyában, vagy zöldségköretben. Utóbbi szénhidráttartalma túl kevés a számomra ajánlott mennyiséghez képest, előbbiek közül a fehér rizs kimondottan tilos, a sültkrumpli pedig erősen kompromisszumos megoldás, annál feldolgozottabb formában pedig szintén kerülendő.

Ilyenkor három lehetőségem van.

1. Dobozolás

Otthon elkészítek mindent előre, magammal viszem és megeszem valahol, amikor itt van az ideje. Előnye, hogy garantáltan annyi tápanyagot tartalmaz, amennyi szükséges és pontosan tudom, mi van benne. Kézenfekvő megoldásnak tűnik, de vannak azért hátrányai is: helyet foglal, óvatosnak kell lennem, hogy ne boruljon ki és ha hosszabb ideig cipelem magammal, arra is figyelnem kell, hogy ne romoljon meg.

2. Köretcsomag

Arra készülök, hogy a kellő időben eszem valahol húst és salátát, a nekem való köretet (pl. kenyeret, főtt barna vagy basmati rizst, hajdinát, kölest) pedig otthonról viszem hozzá. Ezt a verziót megúszom egy kisebb dobozzal. Leggyakrabban ezt a megoldást választom.

3. Szabad, dobozmentes evés 🙂 baráttal/barátnővel

A Padthai Wokbarban eszem, mert ott kérhetem barna rizs alappal a padthait. Az adag nagyobb, mint amekkorát az ebédem megkíván, de erre is van megoldásom. Ha egyedül érkezem, az adag háromnegyedét helyben elfogyasztom, a maradékot elhozom a 3-4 óra múlva esedékes következő étkezésre. Ha ketten megyünk, egyikünk barna rizs alappal kéri a padthait, másikunk zöldség alappal és mindkettőt elfelezzük. Így fejenként közel annyi szénhidrátot tartalmazó ebédet kapunk, amekkorát a diétám igényel.

A kedvenc összeállításom: barna rizs alap alapszósz nélkül (mert cukrot tartalmaz), marhahús, zöldség mix, csiperkegomba, japán teriyaki szósz, ami tej-, glutén- és cukormentes. Ez 664 kalóriát, 38 gramm fehérjét, 25 gramm zsírt és 75 gramm szénhidrátot tartalmaz. Nekem pont egy ebédre és egy uzsonnára elég. Amikor úgy adódik, hogy valakivel felezem az adagot, többnyire 432 kalóriás, 31 gramm fehérjét, 14 gramm zsírt és 46 gramm szénhidrátot tartalmazó adagot kapok.

Bár 5 Padthai Wokbar is van Budapesten, nem mindig esik útba. Amikor igen, akkor viszont szeretem kiélvezni, hogy csak össze kell válogatnom az étlapról az ennivalót és az elkészítésével nem nekem kell bajlódnom.

Az inzulinrezisztencia nem kis kihívások elé állítja azokat, akik egészségük visszaszerzése miatt az életmódváltás mellett döntenek és az egészséges étkezést választják. Előre gondolkodást, tervezést igényel, és olyan ételekről való lemondásokkal jár, amit mások lelkiismeretfurdalás nélkül fogyasztanak. Néha én is elfáradok, de ilyenkor is segít, ha a fenti lehetőségek közül a könnyített 2-es, vagy a még egyszerűbb 3-as megoldást választom. Aztán hamar új erőre kapok és emlékeztetem magam arra, hogy miért csinálom. Magam miatt, mert a testem meghálálja az odafigyelést és törődést.